|
A kezdetek az 1890-1910 évekre datálhatóak, mikor az Észak-Amerikában
|
(Orville, USA) környékén élő telepesek vadászíjászatokat rendeztek, és szükségük volt olyan vadászatot imitáló körülményekre ahol gyakran gyakorolhatnak , és nem csak egyszeri alkalommal, hanem többször is rálőhetnek a vadakra.
Így kitalálták, hogy (az akkori iparcikk) a gyapottal kitömnek már elejtett vadak (mosómedve, amerikai szarvas, nyúl, mókus) bőrét-szőrét, vagyis állatokat preparálnak, és ezeket alkalmazzák bizonyos távokra kihelyezve. A kitalálója ennek a gondolatnak bizonyos Dr. Saxon Pope ki segítségül hívta egy barátját Ishi-t (az utolsó képviselőjét a Yana indián törzsnek)-(Ishi életéről és történetéről itt olvashatsz) kire egyébként a doktor, a rezervátumban talált rá, és mentette meg. Ishi cserébe megtanította őt a vadászíjászat minden fortélyára. |
 |
 |
Ishi igen jó vadász volt gyakran barátjával 3-4 napokat töltöttek étlen-szomjan vadászatokkal, Ishinek viszont a kezdetleges preparált állatokra nem igazán ment a lövés, mivel az nem mozgott, nem volt kiszámítható a mozgása. Nem értette, és egyszerűen letette íját, hogy miért lő a fehér ember olyan állatokra, amit később nem ehet meg, bőréből nem készíthet ruhát. Meg is jegyezte barátjának, hogy a „Jenkik már jó dolgukban nem tudnak mit kitalálni, miért kell nekik preparált állat”?
Az íjászat egyébként azért volt legális tevékenység, mert az Amerikai polgárháború után melyet az északiak nyertek, megfosztották a fegyvertartás jogától a Déli tiszteket így nem volt más lehetősége a vadászatra csak az íj, mivel kénytelenek voltak az
|
| Indiánoktól tapasztalatokat gyűjteni a vadászíjászat terén, mert az nem volt szabályozva.
Az amúgy is betelepült angolszászoknak nem esett nehezére az íjászat, mivel a gyökereiknek is ez adta a fő vadászási formát. Ekkor még mindig a vadászat volt a lényeg, és a gyakorlási lehetőség.
Az íjgyártás Észak-Amerikában az 1920-as években kezdődött asztalosok, hajógyártó iparosok segítségével, és mivel az íjakat vették tőlük, -mert ugye a saját készítésűek nem voltak a legpontosabbak-, így manufaktúrákba rendeződtek, és mindenki kinek volt kellő affinitása a gyártáshoz, megalapította a saját önálló cégét. Ma számos olyan cég termékét használjuk, kiknek története ekkora nyúlik vissza. Az egyik ilyen cég az Easton kinek alapítója, James Easton volt. Ő volt aki elsőnek látta el tömegesen az íjászokat fa vesszővel.
Már az 1930-as évek Amerikájában járunk, ekkora tehető a vadászíjászat mint verseny kezdetleges alakja. Ekkora már kezdték szabályokba önteni a versenyzés lényegét, milyen mekkora célokat tehetnek adott távokra, kezdtek célzónákat kialakítani az állatokon, melyet kisebb nagyobb billogokkal égettek az állatok testére. Korábban ez nem volt, hiszen csak a gyakorlás volt a lényeg, és a találat. Pontozásos rendszert alakítottak ki, és versenyeket kezdtek hirdetni.
1939-ben Easton felismerte az alumínium csodás tulajdonságait, így kezdett ezen anyagból vesszőket készíteni (már sorozat gyártás szintjén) és rájött, hogy ha összehasonlít két alu és két fa vesszőt, hát az alu sokkal nagyobb mértékben egyezik, mint a fa.
|
|
|
1950-es években műanyagokkal kísérleteztek, és már nem állati bőröket, szőrméket preparáltak, hanem formázták az állatokat. Természetesen a majdani későbbi (nagy export) során terjedt el a világon eme termékek szériában történő terjesztése és így lehetséges volt, hogy „minden országban” teret nyerjen a 3D vadászíjászat.
Magyarországon a kifejezett 3D íjászat 1989-es évben kezdett el éledezni, de ekkor már a terepíjászat létezett.
|
|
3D történelem
